| |
|
Luigi Giussani napjainkban már a katolikus irodalom klasszikusának számít. Milyen irodalom az övé? Művei nem sorolhatók minden megszorítás nélkül az úgynevezett „lelkiségi irodalom” körébe. Nem tekinthetők azonban rendszeres teológiai szakmunkáknak sem. Sokkal inkább a megélt vallási élmény és egy fajta didaktikus erő találkozik bennük. Nem hittant akar a szerző tanítani, hanem a hitre mint emberi és keresztény magatartásra akarja az olvasót elvezetni. S teszi ezt a logika fondorlatosságával, meg persze a szépség vonzásával is. Nem szépirodalmi művek ezek, de tele vannak szépirodalommal. Giussanit az alapvető emberi érzések és élmények érdeklik. Ezekbe enged bepillantást a szépirodalomból vett idézetek sokasága. Az esztétikum és az érzések útján vezetnek el könyvei egy erősebb, mert személyes és élményszerű meggyőződésre. Írásai már nem ismeretlenek a magyar közönség előtt. Két műve, A modern ember vallási tudata és A keresztény tapasztalat útján egyetlen kötetben jelent meg 1994-ben a Vigilia kiadónál. A vallásos érzék (Il senso religioso) Giussani egyik legalapvetőbb munkája, az általa alapított mozgalom, a Communione e Liberazione vallási elmélyülésének első igazi vezérkönyve. Eleven közvetlenséggel érzékelteti a kereső fiatalokkal és értelmiségiekkel folytatott párbeszédet, melynek igazi otthona éppen egy katolikus egyetem lehet. A tartalom és a módszer szorosan illeszkedik a milánói katolikus egyetem egyik igen szép időszakához, amikor az Don Giussani működésének fő színtere volt. Giussani ebben a művében igazán elfogulatlan alapállásból indul ki. Kijelenti, hogy nem szabad előzetes sémáinkat előnyben részesítenünk a valóság teljes, alapos és őszinte megfigyelésével szemben. Ez egyébként minden tudományos munka szükséges kiindulópontja is. Ezt a realista módszert alkalmazza e könyv magának a vallásos érzéknek a vizsgálatára. Feltárja az idevonatkozó élmények irodalmi lecsapódásait Dosztojevszkijtől Jevtusenkóig, Leoparditól Rilkéig, Tagoréig és Aquinói Szent Tamásig. Így lesz az előadás maga is lebilincselő és élményszerű. A kötet tizenöt fejezetre oszlik. Közülük az első vallásos érzékünk megismerésének módszerét határozza meg, mégpedig olyan nonkonformista retorikával, amely bátor és szabadon gondolkodó emberek számára vonzó lehet. „A rajtunk uralkodó és minket mindenben – a lelki élettől a ruházkodásig – meghatározó gondolkodásmód ellen azáltal lépünk fel legmerészebben, ha megszokjuk, hogy mindent eredeti tapasztalatunk fényében vizsgálunk meg, és nem engedjük, hogy esetleges reakcióink határozzák meg válaszunkat.” Nem elég azonban a kiindulás őszinte realizmusa, az embernek vizsgálódása tárgyát ésszerűen kell megközelítenie, hiszen ez az ember strukturális igénye. Ám az ésszerűség körét nem szabad leszűkíteni: nem csupán az az ésszerű, amit a matematikában vagy a természettudományokban be lehet bizonyítani. Van erkölcsi bizonyosság is, mely az emberi álet ésszerű döntéseit kellően megalapozza. Nem kell vegyelemeznünk a vacsorát, amelyet édesanyánk elénk tesz, hogy nincs-e benne cián. Hitünk is erkölcsi bizonyosságokon alapul. A harmadik fejezet azt kutatja, hogyan hat ennek a bizonyosságnak az erkölcsi jellege megismerésünk dinamikájára, hogyan befolyásolják érzelmeink a megismerést. A negyedik és az ötödik fejezet az emberi vallásos érzék létéről és természetéről szól. A hatodik és hetedik fejezet vallási érzékünk és a vele megközelíthető természetfeletti valóság végső kérdésével szembeni ésszerűtlen viselkedésmódokat veszi sorra; a kérdés elméleti tagadásától kezdve tudatos eltorzításán keresztül egészen a gyakorlati elutasításig, a kérdés elől való menekülésig és a kétségbeesett tagadásig. A nyolcadik fejezet ezeknek a magatartásformáknak a következményeit vázolja, a kilencedik fejezet pedig szembesíti a vallásos érzéket az előítélet, az ideológia és a racionalitás tényeivel. A további fejezetek (10-12.) a végső kérdések felmerülésétől, a természetfeletti valóság jeleinek megtapasztalásától az értelmezés nagy lépéséig kísérik végig a vallási tapasztaláson alapuló megismerés útját. Ezen a ponton, vagyis az értelmezés tettében éli meg az ember a maga szabadságát a transzcendenssel való kapcsolat megteremtésében (13. fejezet). Ez a kapcsolat azonban az embertől további értelmi erőfeszítést kíván: az ismeretlenbe való behatolás igyekezetét (14. fejezet). Ezen az úton jut el az ember arra a pontra, ahol megéli saját megtapasztalásának határait, a megváltás és a kinyilatkoztatás vágyát (15. fejezet). Az egész művet átható élményszerűen hiteles előadás tudatosabb megéléshez segíti a hívő olvasót, az elfogulatlan nem hívő emberrel hitelesen megismerteti a vallásos hit magatartását és logikáját, és alkalmas arra, hogy sokakat olyan rádöbbenésre és készségre vezessen, amely számukra addigi életükben ismeretlen volt. Erdő Péter A mű eredeti címe: Il senso religioso (Rizzoli, Milano) Fordította: Domokos György Megjelent:Vigilia Kiadó, Budapest, 1999 |