| |
|
Luigi Giussani nagysikerű trilógiájának első kötete, A vallásos érzék magyar nyelven is napvilágot látott. Most a trilógia második kötetét veheti kézbe az olvasó. Ez a mű, A keresztény kihívás eredete, egyfelől a Krisztus-eseményhez és az Egyház hiteles hagyománya eredetéhez tér vissza mint a kereszténység forrásához és hitelességének örök biztosítékához. Másrészt érzékenyen figyel az Ige hallgatójára, a keresztény hagyomány címzettjére: a mai emberre. A keresztény hit gondolkodó emberhez méltó, ésszerű voltát az előző két évszázadban gyakran úgy igyekeztek megalapozni, hogy a természettudományokkal, a történeti tudományokkal, a különböző filozófiai rendszerekkel való összhangját vagy összeegyeztethetőségét hangsúlyozták. Ma a keresztény hagyománnyal találkozó ember már nem a modern tudomány teljességében és saját értelmének mindenhatóságában bízó újkori ember, hanem az a posztmodern lény, aki a valóságot sokszor éppen esztétikailag közelíti meg, a felfogások és meggyőződések sokféleségében gyakran nem azok igazságtartalmát keresi, hanem úgy érzi, hogy ezek elfogadása tetszőleges, szabad választás, ízlés dolga. Így a türelem, a sokféle stílus és ízlés békés egymás mellett élése szinte az egyetlen elvnek tűnik fel, amely még az embernek önmagáról, a világról való felfogását, környezetéhez való viszonyát általánosan megszabhatja. Nem hiába vádolják vagy dicsérik a posztmodern embert szubjektivizmusa miatt; nem véletlenül tulajdonítanak neki gyenge gondolkodást. A szellemi klímának ezt a változását prófétai élességgel mérte fel II. János Pál pápa, aki a Fides et ratio kezdetű enciklikájában felemelte szavát az emberi értelem objektív megismerőképessége, az igaz filozófiai ismeret lehetősége mellett, de egyben azt is feltárta, hogy ehhez ma már legtöbbünknek a hit alapállására és optimizmusára, bizalmára van szüksége. Így nem egyoldalúan az emberi értelemtől várjuk, hogy megalapozza a hitet, hanem keresztény hitünk is segít minket abban, hogy visszanyerjük bizalmunkat az emberi értelemben. Ez a kölcsönhatás adja azt a kiegyensúlyozott magatartást, amelynek alapján nyitottan, tisztelettel és előítélettől mentesen tudunk viszonyulni a Krisztusig visszamenő keresztény tradícióhoz. Merhetünk egy-egy kor vezető filozófiai irányzatainak fogalmaival gondolkodni hitünkről, hiszen tudjuk, hogy annak lényegét nem ezek a korhoz kötött kategóriák adják. Hitünk megismerése így egyrészt történeti és szellemtörténeti odafigyelést, másrészt a hívő magatartás eleven példáinak nem pusztán fogalmi megtapasztalását kívánja. Giussani trilógiájának első kötete az emberben rejlő vallásos érzéket, a természetfeletti iránti vágyat és nyitottságot állítja középpontba. A jelen munka azt fejezi ki, hogy a kereszténység nem pusztán az általános emberi vallásos igény egyik, kulturálisan meghatározott kifejezési formája, hanem történetileg egyedi és Krisztus személye nélkül megmagyarázhatatlan. Tehát nem csupán az ember lelkéből fakadó igény kifejeződése, hanem az emberrel önmagát a történelemben, egy konkrét emberben közlő Isten műve. Giussaninak ez a munkája is konkrét közösség számára íródott, és közösség teremtésére képes. II. János Pál pápa 2002. február 11-én kelt, a Communione e liberazione Fraternitása jóváhagyásának 20. évfordulója alkalmából írt levelében elismerését fejezi ki azért az elkötelezettségért, amivel a mozgalom nem önmagát tekinti egyetlen sajátos útnak, hanem ezt az utat akarja minden ember számára megjelölni, ami az alapvető egzisztenciális dráma megoldásához vezet. Ez az út pedig maga Krisztus, aki az embert létének hétköznapiságában éri el. A Vele való találkozás a hit ajándékával gazdagítja követőit, és arra hívja őket, hogy Krisztus eseményét visszhangozzák, és maguk is „eseménnyé” váljanak. A kereszténység ugyanis nem pusztán tanítások összessége vagy az üdvösség elnyerésének szabályzata, hanem mindenekelőtt egy találkozás eseménye. Erdő Péter A mű eredeti címe: All'origine della pretesa cristiana (Rizzoli, Milano) Fordította: Domokos György Megjelent: Vigilia Kiadó, Budapest, 2002 |