Mi a CL?

Comunione e Liberazione (Közösség és Felszabadulás - értve ezalatt a Krisztussal való életközösséget, amely a szabadság egyetlen igazi lehetősége) egy egyházi mozgalom, melyet monsignor Luigi Giussani alapított. A mozgalom célja a hozzá csatlakozók érett keresztény nevelése és az Egyház küldetésében való együttműködés a modern társadalomban.

A Comunione e Liberazione karizmájának lényegét három tényezőben lehet összefoglalni:

1. mindenekelőtt annak hirdetése, hogy Isten emberré lett, (e tény megdöbbentő voltával, ésszerűségével és lelkesítő erejével). "Az Ige testté lett és miköztünk lakozik" (Jn 1,14);
2. másrészt annak kijelentése, hogy ez az ember - a názáreti Jézus, aki meghalt és feltámadt - egy esemény, amely jelen van egy "közösségi jelben", vagyis egy nép egységében, amely népet biztosításképpen egy élő személy vezeti, végsősoron Róma püspöke;
3. harmadszor pedig az, hogy az ember és az emberiség valóban igaz és emberi csak az emberré lett Istenben, az Ő jelenlétében, vagyis valamilyen módon annak megtapasztalható formájában, tehát végsősoron az Egyház életében lehet. Nazianzi Szent Gergely írja: "Ha nem lennék a tiéd, Krisztusom, véges teremtménynek érezném magam". Vagyis Krisztus jelenléte a biztos forrása az erkölcsnek és az ember üdvössége iránti szenvedélyes szeretetnek (ami a misszió).

Az ember hitre nevelése keresztény közösségekben történik, amelyek az élet különféle területein vannak jelen: iskolákban, egyetemeken, munkahelyeken. A tekintélynek való engedelmességen, a szentségekben való részesedésen és az Ige hallgatásán alapuló közösségi életben az ember elmélyíti a kereszténység eseményének alapvető dimenzióit: a kultúrát, a szeretetszolgálatot és a missziós lelkületet.

A mozgalom Milánóban született, 1954-ben, amikor monsignor Luigi Giussani a Berchet Gimnáziumban tanítva keresztény jelenlétet kezdeményezett a diákok között. A diákok egyre nagyobb csoportját eleinte Gioventú Studentesca-nak, vagyis Tanuló Ifjúságnak nevezték. A jelenlegi név, Comunione e Liberazione 1969-ben jelenik meg, ezzel foglalva össze azon meggyőződést, hogy a közösségben megélt keresztény esemény az ember igazán szabaddá válásának alapja. A mozgalom vezérgondolata, hogy a kereszténység egy esemény, amely az egész életet elárasztja és meghatározza, ahogy azt II. János Pál pápa kijelenti, pápai programját megfogalmazó enciklikájában, a Redemptor Hominis-ban: "Az ember Megváltója, Jézus Krisztus a középpontja a világegyetemnek és a történelemnek"; vagyis a hit ad megfelelő okot cselekedeteinknek, és ugyanakkor megítélésük forrása és kritériuma.

A CL azért nevezi magát mozgalomnak, mert nem szervezetként vagy struktúraként jelenik meg, nincs tagsági igazolvány, s nem szakosodik a hitélet egyetlen konkrét részére vagy tevékenységre sem. Ehelyett arra figyelmeztet, hogy a Hagyomány keresztény tapasztalatát éljük meg a jelenben. A CL célja az, hogy Krisztus jelenlétét javasolja egyetlen igaz válaszként minden idők emberének vágyaira. A jelenlevő Krisztussal találkozó és Hozzá csatlakozó személyben a megtérés és a tanúságtétel mozgása indul el, amely hat környezetére (család, iskola, munkahely, lakóhely, társadalom stb.). Bár iskolai környezetben, fiataloknak szóló javaslatként született, a CL ma mindenkihez szól, korra, foglakozásra, társadalmi helyzetre, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Valamennyi földrészen, több mint 70 országban van jelen.

"A CL karizmája nem korlátozódik egyetlen adott feladatra. Inkább úgy mondhatnánk, hogy mozgalmunk eredeti jellege az a módszer, ahogy meg lehet élni a kereszténység tapasztalatát. Ebben az értelemben két tényezőt hangsúlyoznék ki. Egyrészt annak hirdetését, hogy Isten emberré lett, történelmileg társul szegődött az ember életútjához. Másrészt annak kijelentését, hogy a názáreti Jézus az összhang, közösség, egység egy jelében, az Egyházban, az Ő titokzatos testében van jelen. Ebből a két alkotóelemből fakad a missziós lendület, hogy Őt mindenki megismerje és elismerje, mint a történelem és az idő Urát. (...) Az első hittanórától kezdve, amit a milánói Berchet Gimnáziumban tartottam, azt próbáltam megmutatni a diákoknak, hogy mi hajt engem: nem meggyőzni akartam őket arról, hogy igazam van, hanem meg szerettem volna nekik mutatni a hit ésszerűségét, vagyis azt, hogy azért kell szabadságuknak a kereszténység üzenetéhez csatlakoznia, mert az, amit mondok, megfelel a szívük vágyainak, ami az ésszerűség definíciójához tartozik. Csak a felismerésnek ezen dinamikája által válik a mozgalomhoz csatlakozó személy kreatívvá és főszereplővé, betanult szövegek gépies ismételgetése helyett. Ezért van az, szerintem, hogy egy karizma nem tervszerűen hoz létre társadalmi tényezőt, hanem egy találkozásban megváltozott emberek mozgalmaként. Az ilyen emberek megkísérlik emberibbé tenni azt a világot, azt a környezetet, azokat a körülményeket, amelyekkel találkoznak. Krisztus megélt emlékezete elkerülhetetlenül jelenlétet hoz létre a társadalomban, függetlenül bármiféle kitervelt végeredménytől".

A mozgalom felnőtt tagjai - szabadon és teljes személyes felelősséggel - létrehoztak kulturális, karitatív és vállalkozói műveket, az Egyház szociális tanítása szerint és a katolikus mozgalom vonalába illeszkedve. Sokan ezek közül közreműködtek a Compagnia delle Opere (Alkotók Társasága) létrehozásában és növekedésében; ezen társaság több mint 30.000 karitatív és vállalkozói kezdeményezést fog össze, amelyek az Egyház szociális tanításának elveit az emberi szükségletekre adott válaszként próbálják megvalósítani.

A mozgalom által immár huszadik éve megrendezésre kerülo egyik kiemelkedo kulturális esemény a rimini Meeting, amely minden augusztusban egy héten át kínál színvonalas kiállításokat, eloadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket, színeloadásokat, koncerteket.

A mozgalmon belül létrejött közösségi formák közül az egyik legkiemelkedőbb a Fraternitás. Ez világiak pápai jogú társulása, amelyet a 70-es években a volt egyetemisták hoztak létre, azzal a céllal, hogy közösségben mélyítsék el az Egyházhoz tartozásukat, a felnőtt életben és az azzal járó felelősségben is. A Fraternitást a Szentatya 1982 február 11-én ismerte el, hangsúlyozván a CL szerepét az Egyház evangelizációs munkájában, különösen a társadalom elkereszténytelenedett területein, ahol az emberi élet és a tárasdalmi együttélés alapelvei forognak kockán. Ma a Fraternitás csaknem 40 000 tagot számlál, szabadon szervezett kisebb-nagyobb csoportokban. Az elköteleződés célja az, hogy az egyes ember életszentségre jutását segítse, ezt célozza a barátság és az osztozás is. A Fraternitáshoz csatlakozás a személytől az egyéni imaélet napi rendszerességét kéri, lelkigyakorlaton való részvételt és anyagi támogatását is a Fraternitás missziós, karitatív és kulturális kezdeményezéseinek.

A mozgalom tapasztalatából és annak kibontakozásaképpen született meg a Memores Domini nevű apostoli társulás, melyet a Szentatya hivatalosan 1988-ban ismert el. A társulás tagjai olyan világiak, akik Isten színe előtt elkötelezik magukat, hogy szüzességben éljék meg Krisztus emlékezetét a munka világában, ezzel megvalósítva egy missziós jelenlétet, hogy a hitet újra bevezessék az emberek életébe. A tagok férfi és női házakban élnek, Szt. Benedek reguláját követve, egyesítve az elmélkedő és a missziós életmódot. Önmagukat, a közösséget és munkatársaikat arra emlékeztetik, hogy az Úr alkotja és birtokolja a valóságot és a történelmet, s minden Belőle áll. A szüzességnek és a házasságnak ugyanaz a célja: úgy élni, mint Krisztus, birtoklás nélkül birtokolva, és az élet legfőbb törvényeként a szentséget élni meg.

A Fraternitá San Carlo Borromeo (Borromei Szent Károlyról nevezett papi Fraternitás) 1985-ben jött létre a CL-n belül. A mozgalomhoz tartozó papok célja egy olyan közösség létrehozása volt, amelynek tagjai támogatják egymást hivatásukban, megélik a CL karizmáját, különös tekintettel a misszióra, amelynek vállalására tudatosan készülnek.