A legnagyobb ajándék - Meeting 2005

A 2004-es Meeting úgy tűnt akkor, korszakos jelentőségű, hiszen a kettős jubileum határozta meg, a 25. alkalom volt, hogy a Comunione e Liberazione (CL) megrendezte szokásos augusztus végi találkozóját az olaszországi Riminiben, maga a mozgalom pedig akkor ünnepelte alapításának 50.évfordulóját. Tavaly óta azonban úgy alakultak az események, hogy a XX. Század második felének a Mozgalom és így a Meeting, de az egész Egyház számára is olyannyira meghatározó két alakja, előbb Don Guissani, aztán a nagy II. János Pál pápa is elhagyta a földi létet. Ezért beszél a blikkfangos sajtó a Meeting és a CL árva népéről. Evvel szemben - bár a veszteség nagy - amit tőlük kaptunk még egyértelműbb, s így erősebb a szeretet, az egység, a szabadság. A történelem a szemünk előtt alakul, ahogy a két szent életű atya a keresztény közösség tiszteletében él tovább az emlékezés által. "Hitük által is beszélnek" (vö. Zsid. 11,4) Sokkal inkább atyáink, mint valaha" - fogalmazza meg ezt a közös tapasztalatot a Mozgalom.

Egyértelmű, hogy új korszak kezdődött, de mégis minden változatlan, vagy még igazabb, mint előtte. A képek, az idézetek hitelesen közvetítik amit ők éltek - a szemükben megláttuk az örökkévalóság ragyogását.

A népek közötti barátságért tartott idei találkozó témája a szabadság volt - melyet Don Giussani jelölt ki, a tavalyi Meeting végén mondott szavaival. A mottó pedig: : "A szabadság a legnagyobb ajándék, amit az egek az embereknek adtak" - Cervantes, Don Quijote című művéből származik.Szabadság - "egy nehéz téma abban a történelmi és kulturális helyzetben, amikor semmi sem annyira félreértett fogalom, mint a szabadság" - amint XVI Benedek pápa, a Meeting résztvevőinek küldött táviratában fogalmazott.Miközben úgy ünnepli a világ a szabadságot, mint soha korábban, egyúttal lényegében tagadja is, mert nincs meg a bátorsága, hogy elismerje az erőt, amely benne rejlik - hangsúlyozta Carrón előadásának bevezetőjében Emilia Guarnieri. A relativizmus a szabadság igazi ellensége. A relativizmus gyengesége, hogy engedi magát ide-oda sodortatni mindenféle doktrina szelétől. "Kialakulóban van a relativizmus diktatúrája, amely semmiféle normát nem fogad el, s amely utolsó mértéknek az ént, és saját vágyait teszi meg" - amint Ratzinger bíboros mondta a konklávé elején tartott misében elmondott beszédében.

A plakátokon egy futó alak látható. Nem a mai rohanó ember, akit a helyzet, a körülmények kényszere hajt. Nem a kor jellegzetes alakja, az események rabja ő, nem... Hanem az atléta, a hős, aki hozza a jó hírt, lelkes, fáradhatatlan, és elrettenthetetlen, aki "fut a kitűzött cél után", mert van cél, van út, van értelme... Aki boldogan fut, mert tudja bár fárasztó, de szép maga a küzdelem is, hát még a beérkezés.
A szabad ember ő, amilyen mindenki lehetne. Ez a futó alak, az elhangzott gondolatok, a találkozások, a beszélgetések, a hangversenyek, a kiállítások, a színházi előadások, a könnyebb szórakozás, a sport - egyszóval az egész idei Meeting a szabadságunkra emlékeztet, arra kérdez rá. Tényleg szabad vagy? Minden tehertől? Mered életedet Annak a kezébe tenni, akitől minden függ és így részed van a teljes szabadságban, "amelyre Krisztus szabadított fel", vagy a dolgok függésében élsz, amelyeknek rabjává válsz és így bár szabadnak érzed magad, de épp a lényeg vész el, éppen az hiányzik, ami a boldogsághoz kell(ene)?

Emilia Guarnierit, a Meeting igazgatóját arról kérdezte a Vatikáni Rádió munkatársa: Mit vár az idei Meeting-től? Ő így válaszolt: "Mi mindig azt várjuk a Meeting-től, hogy történjen valami, azaz, hogy ne legyen - Pavesivel mondva - "egy olyan nap hajnala, amelyen nem történik semmi". A Meeting ezekben az években számunkra egy valóságos, reális tapasztalat, azaz esemény, valós találkozás a néppel, egy megváltozott létezés, a magunk megváltozásának felismerése, és főként annak végső igazolásának lehetősége, hogy a bizonyosság, amely minket éltet képes szembeszállni a világgal és találkozni vele. Az idei Meeting-től is ezt várjuk."

A Meeting egyik fő pillére Carron előadása a szabadságról. A terem előtt már 4-kor óriási sorok. Végül is kivetítőn nézzük Ágnessel, a kezdésre érünk oda - hatalmas taps. Kérdezem a mellettem állót, mit mondott? Még semmit hangzik a válasz. A taps neki szól, mint Don Giussani utódjának. A karizmát ünnepeljük - s oly nehéz kifelé megmagyarázni, hogy ez nem demagógia.
Aztán egy briliáns előadás 5 pontban a tőle megszokott kedves, egyre kevésbé észrevehető spanyol dialektusban, kristálytiszta gondolatok, mélyen megélt tapasztalat. A legrövidebben így foglalhatnám össze Carrón egy mondatával: "A szabadság csak annak adatik meg, a vágyik rá" - ld. még: "szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik." (Zsolt 12, 6) A végén 8 perc vastaps - emelik ki maliciózusan sok újságban. Valóban, azonban nem őt tapsoltuk megint egyszer, mert nem magáról beszélt.
Szent Pál szavai jutnak eszembe: "Úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli. Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra." (1Tessz 2, 4b,6) Az előadás végén Emilia Guarnieri csak annyit fűzött hozzá: "Ha egy nép létezik, az látható, hallható... Azt kívánom magamnak és mindannyiunknak, hogy lehessünk mindig egy nép, amely olyan emberekből áll, akik végtelen vágyaik magasában élnek, és azon a szinten, amire tanítottak, és továbbra is tanítanak minket."

Fel sem lehet sorolni a 7 nap, a több mint 60000 m2, a 16 kiállítás, a másfél száz előadás és a megszámlálhatatlan stand gazdagságát. Mindent kifejez a nép, az a színes kavalkád, amelyik reggeltől estig hömpölyög a vásárváros területén.


A sok ragyogó arc, a fáradhatatlan vidámság ugyanakkor a csendes és összeszedett odafigyelni tudás. Egy jellegzetes trikó talán mindent elmond - Elöl: "Akit kerestek létezik..." Hátul: "Ne féljetek!" S, aki viseli, azon látszik, hogy komolyan gondolja.

A 2005-ös Meeting különlegessége volt még, hogy részt vett Dr. Erdő Péter, bíboros, Magyarország prímása, aki évek óta kitüntető figyelmével tiszteli meg közösségünket hazai és nemzetközi vonatkozásban is. Pénteken tartott nagysikerű előadást, amelynek címe: "Szabadság, jog, norma" volt. Nagy távlatokat átfogó gondolatmenetét Üdvözítőnk megkísértésének analógiájával kezdte, amikor a Sátán azt mondja Jézusnak: vesd le magad! A mai ember nagy kísértése, hogy a mindentől való szabadság mélységébe vesse magát. Idézetekkel, példákkal világította meg a szabadság és a jog összefüggéseit, közösségi vonatkozásait, hangsúlyozva, hogy a kettő nem hogy nem zárja ki, hanem feltételezi egymást. A realizmus és a teremtettség, az Istentől való függés méltóságunk, szabadságunk és minden olyan törvény alapja is, amely arra törekszik, hogy a közjót szolgálja. A végkövetkeztetés pedig a keresztény optimizmus volt: lehetséges az igazi és teljes szabadság, amelyet Krisztus adott nekünk, s amely hivatásunk helyes megélésében, a Teremtő iránti engedelmességben van.

Öröm volt, hogy Ágnes magyar nyelvű üzenetére, az International Meeting Point-nál nemcsak én írtam, hanem Szilvia, egy Milánóban élő fiatal magyar asszony is, aki családjával vett részt a Meeting-en. Carlónak lelkesen be akartam mutatni, de hamar kiderült, tud róla, sőt személyesen is ismeri. Már tőle megtudtam, hogy rendszeresen jár egy másik csoport közösségi iskolájára. Jó volt látni örömét, amikor meglátta - nélküle - 10 fős csoportunkat.

A zárónapon, szombaton az egész találkozó záróakkordjaként "A nevelés kockázata" címmel Don Giussani egyik meghatározó művének kapcsán került sor pódium-beszélgetésre, Giancarlo Cesana tőle szokásos lehengerlő bevezetőjével. Ez a gesztus jelzi - éppen abban az évben, amikor magyar nyelven megjelenik ez a sok országban nagy sikert arató korszakos mű - hogy a Mozgalom nagy hangsúlyt fektet továbbra is a nevelésre.

A hagyományoknak megfelelően a találkozó záróakkordja, amikor ismertetik a rendezők által a résztvevők nevében a Szentatyának írt levelet. Ez alkalommal a Meeting népének üdvözletét a közösség három vezetője Don Julian Carrón, Don Stefano Alberto és Giancarlo Cesana személyesen vitték el, mivel XVI. Benedek pápa magánkihallgatáson fogadta őket Castel Gandolfo-ban. Carron atya a Mozgalom vezetője így fogalmazott beszámolójában: "A Pápa nagy érdeklődést mutatott azon tapasztalat iránt, amit közösségünk megél, különösen is a nevelés területén. A Szentatya figyelemmel kísérte a Meeting eseményeit, és szívből jövő üdvözletét küldi valamennyi résztvevőnek."
A találkozó lezárásaként kerül sor a Meeting záróközleményének kiadására, amelyben évről-évre ismertetik a következő Meeting mottóját is.
A záróközlemény az idei találkozóval kapcsolatban így fogalmaz: "A szabadság nem csupán emberi jog, hanem az embernek az az eredeti képessége, hogy felismerje a jót és csatlakozzon hozzá." A Meeting iránti erősödő érdeklődés és a résztvevők számának növekedés jelzik, hogy mennyire élő és nyitásra képes a keresztény tapasztalat. A Meeting tanúságot tett amellett, hogy létezik egy nem általunk alkotott rend, hogy nagy eleven azon emberek jelenléte a világban, hívők és nem hívők, akik - megerősítendő mindezt - szabadnak érzik magukat, és szenvedélyesen védik mindenki szabadságát. Égető követelmény az erre való nevelés munkája, ahogyan azt Giussani atya, a Mozgalom alapítója zseniális módon elindította.
Élő és egyértelmű az a követelmény - főleg a fiatalok részéről, ahogyan ez Kölnben is megmutatkozott - , hogy megtanuljuk használni az értelmet, anélkül, hogy felesleges módon szembeállítanánk a hittel."
Így a 2006-os Rimini Meeting témáját meghatározó cím a következő lesz: Az értelem a végtelen követelménye és abban a sóhajtásban, valamint megsejtésben csúcsosodik ki, hogy ez a végtelen megmutatkozzon.A jövő évi Meeting 2006. augusztus 20-26 között kerül megrendezésre - már most be lehet írni a naptárba...

Két ember tehát nagyon hiányzott idén - nélkülük, de mégis velük. Életük, karizmájuk tovább él bennünk és az emlékezés, meg a közösség által fennmarad a történelemben. Történelmi idők, korszakos tehát ez az idei Meeting. Mert mindez bármiféle kényszer, vagy ideológia nélkül történik / nem ideológia. A nép, az új generáció él, szemében felragyog az örök élet szépsége...
Történik mindez tisztán kegyelemből és szabadon. A legnagyobb ajándék. 2000 éve.

(Bővebb információ személyesen!)