Luigi Giussani: A nevelés kockázata

Könyvbemutató

"Olaszország szükségállapotban van. Nem politikai vagy gazdasági értelemben - amelyektől a jobboldaltól a baloldalig mindenki az ország fellendülését várja -, hanem mert hiányzik valami, amitől a gazdaság és a politika egyaránt függ. Ezt a valamit "nevelés"-nek hívják. Mindannyiunkat érint, bármilyen korúak is legyünk, mert a személy - és így a társadalom is - a nevelésen keresztül épül." - fogalmaznak az olasz szellemi és gazdasági élet ismert szereplői a Communione e liberazione lelkiségi mozgalom által ihletett kiáltványukban. Ritka, hogy nem valamilyen rövidtávon elérhető, konkrét változás mozgat egy ilyen kezdeményezést, azonban a jelen válság természete újszerű: "Valami olyan dolog történik ma, ami azelőtt sohasem: felnőttek teljes generációja képtelen nevelni saját gyermekeit. (...) Az ember úgy él, mintha nem létezne az igazság, mintha a boldogság iránti vágy - amire az ember szíve teremtve lett - arra lenne kárhoztatva, hogy válasz nélkül maradjon. Megtagadták a valóságot, az élet biztos voltába vetett reményt, és ezzel azt kockáztatják, hogy felnő gyerekek egy generációja, amely árvának, szülők és tanítók nélkülinek érzi magát, egy generáció, amely arra kényszerül, hogy futóhomokon járjon, hogy megtorpanjon az élet előtt, hogy kiégett és olykor erőszakos legyen, de mindenképpen a divat és a hatalom martalékává váljon." Nevelni szükséges, lehetséges és mindannyiunk felelőssége. Nevelni, vagyis bevezetni a valóságba, annak jelentésébe, gyümölcsöztetve azt az örökségünket, ami kulturális hagyományunkból fakad. A dokumentum a februárban elhunyt don Luigi Giussani, a Comunione e liberazine alapítójának könyvét ajánlja mindenki figyelmébe, mely "A nevelés kockázata" címmel a közelmúltban jelent meg magyar nyelven, a Szent István Társulat gondozásában.

Az Esztergom-budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskoláinak Főhatósága a Comunione e liberazione magyarországi közösségével közösen e könyvet mutatta be egy kerekasztal-beszélgetés keretében november 24-én, a Pázmány Egyetem Szentkirályi utcai épületének dísztermében.

Ahogy az est fővédnöke, Erdő Péter bíboros megfogalmazta: "Ne döntsük el, hogy mi a jó, de adjuk át gyermekeinknek" - ez a hozzáállás határozza meg napjaink nevelési elveit. Az igazság azonban felismerhető, és jó. Ezt kell átadnunk, amihez Giussani könyve módszert kínál.

Hoffmann Rózsa, egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán működő Pedagógiai Intézet vezetője szerint don Giussani könyve pedagógiai szakkönyvként is kiváló, rendszerbe foglalt mű, mely a legkorszerűbb tudományos alapokon nyugszik.

A könyv üzentére tökéletesen rímeltek Nyáry Zsigmond, Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettesének szavai, aki saját tanárát, Jelenits Istvánt idézte: "Nem azzal nevelünk, amit mondunk, hanem azzal, akik vagyunk." "Örömtelien életszagú és életszerű" a könyv, mely ekként is segítségére lehet a nevelőnek, aki "törékeny jószág".

A kerekasztal-beszélgetés utolsó felszólalójaként Franco Nembrini, az olaszországi Compagnia delle Opere Educative elnöke, mely 380 olyan iskola szövetsége, melyek az elmúlt évtizedekben Giussani atya pedagógiai karizmája nyomán hoztak létre szülők. Az iskolákat nem szabályok betartásának követelménye teszi katolikussá, hanem az, ha "levegőjükön" érződik, hogy azok. "A mai kor fiatalsága nyugaton és keleten egyaránt elveszítette a jövőbe vetett hitet. A nevelés, vagyis a hit átadása abban áll, hogy a gyermekeknek megmutassuk, a valóság jó."

Az igazi nevelésnek mindig a teljes emberi személy alakítására kell törekednie, mégpedig az ember végső céljára, és a társadalom közjavára tekintettel. Giussani kiindulópontja a hit ésszerűsége: e művében különös erővel bíztat az értelem használtára, arra, hogy a valóságot ésszerűen közelítsük meg. A nevelés tárgya Giussani megfogalmazásában a szív, az ember emberségének lényege. A szívet pedig olyanná kell nevelni, amilyennek Isten alkotta.

A nevelés első eleme javaslat: mindenekelőtt a hagyomány bemutatása és felkínálása a fiatalok számára. Hitelesen azonban csak az tudja felkínálni a hagyományt, aki a jelenben meg is éli, olyan módon, hogy a fiatalok érezzék, hogy a hagyomány megfelel a szív vágyainak. A nevelés pedig mindig kritikára is nevel, ha a nevelő biztos értékeiben, akkor nem ráerőszakolni próbálja ezeket a gyermekre, hanem arra tanítja a gyermeket, hogy rákérdezzen mindennek az okára, azaz maga fedezze fel igazságot, azaz a nevelő vállalja a nevelés kockázatát.