1922. október 15. Luigi Giovanni Giussani Desioban született, egy Milánó közelében lévő kisvárosban. Édesanyja, Angelina Gelosa az első, aki a hit hétköznapi megélésére neveli. Édesapjától, Beniamino-tól - aki fafaragó és restaurátor, anarchista szocialista - örökli a zene iránti rajongását és a dolgok értelmének állandó keresését.
1933. október 2. Belép a seveso-i Szent Péter vértanúról nevezett egyházmegyei szemináriumba, és a felső tagozat első négy évét ott tölti.
1937. Átkerül a venegonoi szemináriumba, ahol nyolc évet tölt (az általános iskola utolsó, a gimnázium három és a teológia négy évét). A kulturális képzésen, a megbecsülésen és az élő emberiségen alapuló kapcsolatokon kívül, melyek közte és néhány tanárja (mint Gaetano Corti, Giovanni Colombo, Carlo Colombo és Carlo Figini) között kialakul, Venegono Giussani számára nagyon fontos helyszín a közösség megtapasztalásának szempontjából, amit néhány diáktársával él meg - köztük Enrico Manfredinivel, leendő bolognai püspökkel -, a hivatás értékének közös feltárásában. Kemény tanulás és nagy felfedezések évei ezek. Ekkor ismeri meg Leopardi írásait, meséli don Giussani, melyek alapján annakidején a szentáldozás utáni elmélkedését tartotta. Valóban megerősödik benne a meggyőződés, hogy minden emberi szellem csúcsa (bármilyen kifejezési formát öltsön is), Krisztus eseményének próféciája (még ha nincs is tudatában). Így történhet meg vele, hogy Leopardi Alla sua donna c. himnuszát mint a János-evangélium bevezetését olvassa, és hogy felismeri Beethovenben és Donizettiben az ember örök vallásos érzékének élő kifejezését. A fegyelem és a szemináriumi élet rendjének betartása olyan temperamentum erejével párosul, mely a felettesekkel való párbeszédben és a közös kezdeményezésekben egyaránt kitűnik életrevalóságával és éleslátásával. Például Giussani néhány társával együtt szerkesztette és terjesztette a Studium Christi elnevezésű belső lapot, azzal a szándékkal, hogy egyfajta tanulócsoportot hozzon létre Krisztus központiságának felfedezésére mindenféle tantárgy megértésében.
1945. május 26. Ildefonso Schuster bíboros pappá szenteli. Don Giussani a tanításnak szenteli magát a venegono-i szemináriumban. Ezekben az években kimerítően tanulmányozza az amerikai protestáns és a keleti (különösen a szláv) teológiát, valamint a hithez és az Egyházhoz való csatlakozás racionális okainak elmélyítését.
1954. Felmentést kér a szemináriumi tanítás alól, hogy középiskolai hittanárként dolgozhasson.
1957. április 11. Édesapja tuberkulózisban meghal.
1954-től 1964-ig Hittant tanít a milánói Berchet humán gimnáziumban. Ezekben az években kezdi el kutatói és írói tevékenységét, hogy az Egyházon belül és kívül is felhívja a figyelmet a nevelés kérdésére. Többek között a Katolikus Enciklopédia "nevelés" szócikkét is ő szerkeszti. Ezek a GS születésének és elterjedésének évei.
1964-től 1990-ig A "Bevezetés a teológiába" c. kurzust oktatja Milanóban a Sacro Cuore Katolikus Egyetemen. Feljebbvalói többször küldik tanulmányi időszakokra az Egyesült Államokba. Különös jelentőségű az amerikai protestáns teológia elmélyítésében az 1966-os néhány hónapos tengerentúli tartózkodása, melyet egy, a témában ritkának számító értekezés megjelenése követ, akadémiai kiadásban, Az amerikai protestáns teológia nagy vonalakban. Történeti tanulmány az 1950-es évektől címmel
1969. Megszületik a "Comunione e Liberazione" név
1980. Blachnicki lengyel atyával, a Luce e Vita (Fény és élet) mozgalom megalapítójával együtt megszervezi a mozgalmak első nemzetközi találkozóját Varsó közelében.
1982. A Laikusok Pápai Tanácsa elismeri a Comunione e Liberazione Testvériségét. Központi Diakóniájának elnöke don Giussani.
1983. Meghal az édesanyja. II. János Pál pápa Pápai prelátusi címmel ajándékozza meg.
1987. A Laikusok Pápai Tanácsának tanácsadójává nevezik ki.
1988. december 8. A Laikusok Pápai Tanácsa elismeri a Memores Domini világi társulást, mely a CL-n belül olyan laikusokat foglal magába, akik azt választották, hogy a szüzességben szentelik magukat Istennek.
1993. Giussani atya szerkesztésében megszületik az "I libri dello spirito cristiano" (a keresztény lelkiség könyvei) sorozat, az egyik legfontosabb olasz kiadó, a Rizzoli Rcs. Gondozásában. A sorozatot don Giussani szerkeszi
1994. január 27. A Papi Kongregáció tanácsadójává nevezik ki.
1995. Don Giussaninak ítélik a Bassano del Grappa-i Nemzetközi Katolikus Kultúra Díjat.
1997. Megszületik a "Spirto Gentil" cd-sorozat a Deutsche Grammophon együttműködésével. Don Giussani az igazgatója.
december 11. A New yorki ENSZ székházban bemutatják a Vallásos érzék c. könyv angol kiadását. Monsignor Renato Martino, (a Szentszék állandó megfigyelője az Egyesült Nemzeteknél) meghívására felszólal egy buddhista szerzetes (Takagi), egy héber zenész (Horowitz) és egy katolikus teológus (Schindler). Az esemény kapcsán don Giussani egy előre nem látható tényről és "egy új kezdet"-ről beszél az egész közösség életében.
1998. május 30. A pápa találkozik a Szent Péter téren az egyházi mozgalmakkal és az új közösségekkel. Don Giussani a többi alapítóval együtt tanúságtételt tesz.
2001. A Corona Turritát, Desio város elismerését jeles polgárai részére, a tizedik alkalommal don Luigi Giussaninak adják.
2002.február 11. Comunione e Liberazione Testvérisége pápai elismerésének huszadik évfordulóján II. János Pál pápa saját kezűleg hosszú levelet ír don Giussaninak.
2002. október 15. Don Giussani nyolcvanadik születésnapjára a pápa levelet küld neki. Ugyanebben az évben Milánó tartományi elnöke, Ombretta Colli képviselő don Giussaninak adományozza az "Isimbardi Medaglia d'oro di Riconoscenza" díjat.
2003. Don Giussani megkapja a Katolikus Iskolák Szülői Szervezetétől a Macchi Díjat, amelyet azoknak adományoznak, akik a nevelés területén kiemelkedő tevékenységet folytatnak.
2004. A Comunione e Liberazione születésének ötvenedik évfordulója alkalmából II. János Pál pápa személyesen ír don Giussaninak, 2004. február 22-i keltezéssel.
Március 16-án, ugyanabban az évben, az ötödik alkalommal megszervezett Lombard Alkotmány ünnepén don Giussani megkapja a különleges társadalmi érdemekben kiemelkedő polgároknak járó Sigillo Longobardo díjat.
Október 16-án, a CL ötvenedik évfordulóján rendezett loretoi zarándoklat alkalmából Giussani megírja utolsó levelét.
2005.február 22. Meghal milánói lakásában.
2005 február 22-én hajnali 3 óra 10 perckor milánói lakásában elhunyt don Luigi Giussani,
súlyos tüdőgyulladást követően fellépett keringési és veserendellenesség következtében. 82 éves volt.
Temetése 24-én, csütörtökön volt a milánói Dómban.
Alábbiakban közöljük Julián Carrón üzenetét, amelyet a világ különböző részein élő CL közösségeknek küldött:
Kedves Barátaim!
Február 22-én, 3 óra 10 perckor, Szent Péter apostol székfoglalása ünnepén az Úr magához szólította a mi drága don Giussaninkat.
A feltámadás reményének bizonyosságában, az elszakadás mély fájdalmán keresztül Krisztus ölelésében méginkább atyánknak érezzük őt, mint valaha, őt, aki most Jézus Krisztusnak a számára oly drága Jelenlétét csodálhatja. Őt, aki egész életében azt tanította nekünk, hogy ismerjük fel és szeressük Krisztust, aki minden dolog és minden kapcsolat teljes értelme.
Mindannyiunkat a Szűzanya, "az élő remény forrása" oltalmára bízva kérjük a közösségeket, vegyenek részt érte Szentmisén. Don Giussani életéért hálával kérjük, hogy az ő hite, reménye és szeretete mind jobban sajátunkká váljon.
A Vezetőség nevében:
Don Julián Carrón