Minden március 10-én kezdődött, amikor buddhista szerzetesek tüntettek Lhaszában és a tibeti felkelés évfordulóját ünnepelték, melyet a kínai hatóságok vérbe fojtottak 1959-ben. Négy nappal később heves összeütközések történtek a kínai megszállás ellen tüntetők és a kínai katonaság között. A hivatalos mérleg: 13 halott. Az emigrációban lévő tibeti kormány állítása szerint több százan haltak meg. Március 15-én harckocsik és katonai járművek lepik el Lhaszát és a szomszédos tartományokat. Ekkor Tibetet elvágják a külföldiektől, a turistáktól és a világ újságíróitól. Többé nincs más kép, csak amit a kínai hatóságok közvetítenek.

A nemzetközi közösséget sokkolta a tüntetések erőszakos elfojtása, amely mindig is a válság békés megoldására szólított fel. Mindamellett nem látta időszerűnek az olimpiai játékok bojkottját. A dalai láma a maga részéről leleplezte a "megfélemlítő rendszert", amely "kulturális népirtást" követ el Tibetben. Hangsúlyozta azt is, hogy ő "mindig is kész volt találkozni a kínai hatóságokkal, különösen Hu Jintao-val". Szintén megtagadta a felhívást az olimpiai játékokkal szembeni bojkottra, habár ezt Peking szerinte "megérdemelte".

A kínai hatóságok tolerálják a buddhizmust, de csupán, mint kulturális elemet, amely az idegenforgalmat szolgálja.

A kínai főváros, Peking második külső kerületében, a lámák temploma naponta látogatók ezreit fogadja. A hívők kis csoportokban térdelnek Buddha képmása előtt, és érthetetlen szavakat mormolnak csukott szemmel, mielőtt tömjénrúdjukat széles kerek, homokkal töltött medencékbe tűzik be. A környezet nem változik, egyszerre misztikus és játékos.

Peking leghíresebb tibeti temploma körül nem erősítették meg a katonai jelenlétet. Semmilyen tüntetést nem szerveztek. A Tibetet és szomszédos tartományait megrázó erőszak nem terjedt idáig. A központi hatalom közvetlen közelében ritkán hallatszanak az elszakadást követelő hangok.

A kommunista párt mindig éberen őrködött a buddhizmus fölött. A fővárosban az önkormányzat a templomokat felújította, megvédte és turisztikai gyöngyszem rangjára emelte és nem tartott ezek működését engedélyezni és elterjeszteni a buddhista kultúrát és nem félt attól, hogy ezek politikai fordulatot okoznak.

Keményedhet-e majd ez az álláspont? A kézbevétel történik éppen a főváros egyetemein. A professzorokat összegyűjtötte a kommunista párt, amely jelen van az ország valamennyi közintézményében. Bátorították őket, hogy közeledjenek diákjaikhoz, hogy irányítsák őket életre szóló döntéseikben, hogy el ne vesszenek a "sötét úton, amilyen a buddhizmus". "A professzorunk elmondta, hogy tíz diáktársunkat elvitt a rendőrség kihallgatni a tibeti szervezetekkel való állítólagos kapcsolatai miatt", meséli egy diák, aki jobbnak látja elhallgatni a nevét. Hírek keringenek hasonló akciókról más fakultásokon is.

A pekingi tibetiek környezete is teljes egészében megváltozott. Amikor azt látták, hogy kínai erők ölik meg hozzátartozóikat, a nyugtalanság félelemmel párosult. "Nem akarok beszélni, vagy inkább nem tudok, magyarázza egy kereskedő. Családom van Indiában, sok mindent megtanultam, de a hét eleje óta valószínűleg megfigyelnek. Nem akarom tehát vállalni a kockázatot, ugyanis sokan járnak az üzletemben. Szeretném, ha nem látnának túl sokat idegenekkel beszélgetni. Köszönöm a megértést…"

A "La Croix" újság a múlt hónapban feljegyezte egy európai tanúságtételét, aki évek óta Tibetben él. Elmondja a kínai elnyomást belülről nézve.

"Évek óta dolgozunk nagyon szegény vidékeken, ahol tibetiek laknak néhány száz méternyire a három nagy folyó, a Mékong, a Brahmaputra és a Gangesz deltájától, több, mint négyezer méterre a tengerszint fölött. Március 20-án meglepetéssel tapasztaltuk, hogy egy 25 kamionból álló konvoj érkezett, amely katonákat hozott - azt mondták, hogy erősítést hoznak a környéken állomásozó katonai erőknek. Több felkelő bevette magát egy iskolába. Fontos tábor szerveződött 5 km-re a városközponttól, a börtön közelében.

Az új járőrök fel voltak szerelve fegyverekkel a lázadók ellen, de nem lőfegyverrel. Harminc személyből álló járőrök alakultak egy rendőrtiszt vezetésével és mentek keletre és nyugatra a kanton központjától, kettő közülük a városközpontban maradt. Azóta 24 órában járőröznek óránként. Észrevettem egy járművet, amelyre a "Fegyveres rendőrség" tábla volt elhelyezve kínaiul és angolul. A benzinkutak fegyveres felügyelet alatt állnak és az éjszaka beálltával kijárási tilalom lép életbe.

Az a hír járja, hogy még 10000 katona várható és hogy a csapatok a főúton fognak érkezni. Jelenleg 5000 katona állomásozik ott. Minden diákot, aki tiltakozik, az iskolájába zárnak be és a rendőrség szűri a belépőket. Gyűléseket szerveznek, ahol a diákoknak és a tanároknak tudomásukra hozzák, hogy tilos tüntetni. Azt mondják nekik, hogy minden külföldi professzor kém.

A rendőri jelenlét fontos ennek a Tibettel határos tartománynak a fővárosában.

Sisakos motoros rendőrök, fényszórós dzsipek zárják el a Wu Hou Heng utat, ahol a legtöbb chengdui tibeti határközösség él Sichuan fővárosában, amely Tibettel határos tartomány Kínától délkeletre. Az út végén, ahol butikok és vendéglők várják a turistákat, található a kínai kisebbségek egyeteme: több száz tibeti diák tanul itt.

"Nem félek a rendőröktől, mondja Lopsang Sterim, aki egy kis boltot vezet, de a háromhete történt események miatt megfigyelnek. Valójában ők félnek tőlünk." Ekkor elhallgat. Egy titkos rendőr lép be a butikjába, hogy a vevők papírjait ellenőrizze. Komolyan, de udvariasan, a kínai ügynök elmegy, bizonyos nyugtalanságot hagyva maga után. Sok tibeti, kereskedő és utazó vonakodik visszatérni Tibetbe a rengeteg ellenőrzés miatt a Lhaszába vivő utakon.

Chengdu megérezte a márciusi tiltakozások hatását Lhaszában és észak Sichuanban, ahol számos tibeti közösség él. Azóta fegyveres rendőrjárőr köröz minden nap. Valamiféle őrület költözött a 10 millió lakosba.

"Szigorú utasításokat kaptunk az újságunkban, hogy csak kormányhoz hű forrásból származó hírt közöljünk, vallja be egy fiatal újságíró. Arra köteleznek, hogy a hivatalos vonalat kövessük, de én tudom, hogy a kormány nem mondja meg a teljes igazságot a lhaszai eseményekkel kapcsolatban."

Néhány hónappal az olimpiai játékok megnyitása előtt a chengdui kínaiak, jóllehet nagyon távol Pekingtől, árulásként érzékelték a tibeti tüntetéseket és a - Tibet számára oly kedvező - nemzetközi reakciókat az olimpiai játékok szabotálására. "Miért nem érti meg Nyugat Kína álláspontját Tibettel kapcsolatban? Kérdezi az újságíró. A Nyugat ezek szerint nem bízik a kormányunkban?"