1 Valahányszor az urnákhoz hívnak bennünket, egyben felszólítanak, hogy számot adjunk hitünkről. És valóban, ez a mi hozzájárulásunk a társadalom építéséhez.
Miként don Giussani tanította nekünk, hogy mindaz, amit szeretünk az élet sürgetésére jön elő: "hogy első helyen tényleg a hit áll-e, vagy inkább egyéb gondjaink állnak; hogy valóban mindent Krisztustól várunk, vagy csak azt, amit akarunk, hogy megtegyen; hogy végső soron őt tekintjük-e dolgaink alapjának és védelmezőjének", ki kell állnia a próbát az értékítéletben és döntésben.
Ezért a választások kivételes nevelési lehetőséget adnak nekünk annak bizonyítására, hogy mihez ragaszkodunk valójában, hogy a kétértelműséget elkerüljük, amely benne rejlik minden emberi kezdeményezésünkben.
2 A politikában nem az üdvösséget keressük, nem tőle reméljük azt magunk és mások számára. Az Egyház hagyománya mindig két ideális kritériumot jelölt meg nekünk, amelynek alapján megítélhetünk minden polgári tekintélyt, egyúttal minden politikai javaslatot:
a) Az Egyház szabadsága. Az a hatalom, amely tiszteletben tartja az Egyház szabadságát, mint olyat[1], ennél fogva toleráns lesz egyéb más hiteles emberi csoportosulások tekintetében is. A hit közszerepének elismerése és az, amivel hozzájárulhat az ember vándorútjához, tehát nemcsak a hívőknek, hanem mindenki szabadságának a garanciája.
b) A "közjó". Az a hatalom, amely úgy tekinti magát, mint aki a népet szolgálja, szívén viseli azon próbálkozások védelmét, melyben az ember vágya és felelőssége - társadalmi és gazdasági építőmunka által a kölcsönös támogatás elve alapján - növekedhet a közjó érdekében annak tudatában, hogy semmiféle határozott idejű programot nem valósíthat meg, mivel minden emberi próbálkozásnak belső korlátja van.
3 Ezen okoknál fogva támogatjuk azt a politikát és államrendet, amely favorizálja ezt a "szabadságot" és ezt a "jót", és amely ez által a jövőbe vetett reményt táplálja, az élet, a család védelmében, amely megvédi a nevelési és az alkotó szabadságot, amely az ember vágyát testesíti meg. Tesszük ezt egy olyan történelmi pillanatban, amely megköveteli, hogy ne tékozoljuk el a választást zavart zavarra halmozva.
Különösképpen felhívjuk a figyelmet azokra a barátainkra, akik személyes elkötelezettségből már bizonyították az elmúlt években, hogy a politikai életet a közjó, egymás támogatása, és az Egyház szabadsága érdekében használták. Kívánjuk nekik, hogy ez után is tegyenek bizonyságot az újdonságról, melyet életük tanúsít, miként a miénk is, hogy cselekedetükben még világosabb legyen a kapott nevelés gyümölcse: szenvedélyes törekvés a szabadságra és a szeretetként megélt jóra.
2008. március
|
Olasz nyelvből fordította: Széna János
[1]Az eredeti szöveg: sui generis